Lucas és a Daily Show

Egy rövid hír múlt hét elejéről, amikor is George Lucas rövid interjút adott Jon Stewartnak, a Daily Show műsorvezetőjének - és igen, a Csillagok háborúja is előkerült témaként.

Az amerikai Comedy Centralon 1996 óta sugárzott  Daily Show (magyarul szó szerint „Napi adás”, vagy „Napi show”) egy paródia-hírműsor, amely vitriolos stílusban, komédia-szegmensekkel megtűzdelve ad elő egy félórás csokrot az Egyesült Államok napi híreiből. Műsorvezetője eleinte Craig Kilborn televíziós személyiség volt, 1999-ben azonban Jon Stewart amerikai humorista vette át a stafétabotot; a műsor az ő vezényletével vette fel mai formáját. Stewart leginkább az Államok médiájának és politikai életének visszásságait veszi górcső alá – és tegyük hozzá, az ország méreteiből (és egyéb jellegzetességeiből) adódóan minden nap fordulnak elő olyan esetek, amelyek  szinte adják magukat a parodizálásra. Mostanában például kedvenc téma a 2012-es választások Republikánus elnökjelöltjének pozíciójáért (angol: nominee) folytatott heves versengés a jobboldali párt erre legesesélyesebb tagjai (candidates) között, melyben kifigurázás nélkül is egymást követik a kacagtató, félelmetes és/vagy érthetetlen mozzanatok. (A baloldali Demokrata-pártban nincs különösebb verseny, Obama már 2011. áprilisában bejelentette, hogy újraindul az elnöki posztért.)

Jobboldali kritikusai szerint a baloldali érzületű Stewart meglehetősen elfogult a politikai kérdésekben, amiben (saját bevallása szerint is) van némi igazság; ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik, hogy bizony a Demokratákról is lehúzza a keresztvizet, ha azok okot adnak rá. Stewart vezetése alatt a műsor rendkívüli népszerűségre tett szert, és az amerikai televíziós szakma is számos alkalommal jutalmazta, többek között (eddig) 16 Emmy-díjjal, és számos jelöléssel. Az adásban elhangzott megjegyzések gyakran keltenek visszhangot az USA médiájában, legyen az pozitív vagy negatív. Érdemes például rákeresni Stewartnak a jobboldali beállítottságú Fox News csatorna kulcsembereivel folytatott elhúzódó, időről időre fellángoló vitasorozatára. Ennek egyik emlékezetes pillanata volt, amikor Stewart énekelve, egy gospel-kórussal a háttérben küldte el a Fox vezetőségét melegebb éghajlatra.

Tekintve, hogy a Daily Show a Comedy Central adásidejében foglal helyet, nincs tiltva a stáb számára a vaskosabb nyelvhasználat; az efféle megszólalásokat kisípolják ugyan a televíziós verzióból, de a netre felkerülő videókban ez néha bizony elmarad. A humorérzék számos formát ölthet, és némelyikbe nem férnek bele a fenti kritériumok, így megértem, ha ezen leírás alapján nincs mindenkinek az ínyére a műsor. Ám ha netalán valaki mégis kedvet kapna hozzá, politikai hovatartozástól függetlenül, megfelelő angoltudás birtokában kifejezetten élvezetes napi csemegére lelhet a Daily Show részeiben.

A fenti link a hivatalos oldalra vezet, ahol a „Full episodes” fül alatt a mindig a legutóbbi néhány hét részeit élvezheti a látogató (a csak netre szánt kibővítésekkel együtt), míg a „Videos” szekcióban minden valaha leadott adás minden valaha leadott szegmensére rá lehet keresni, időpont és kulcsszó szerint is. Az esedékes részek new york-i idő szerint hétfőtől csütörtökig minden nap éjjel tizenegykor debütálnak a Comedy Centralon, ezután kerülnek fel az oldalra; közép-európai idő szerint tehát reggel keddtől péntekig hajnali öt-hat órától érhetők el.

Érdemes még elnézni a Daily Show-t minden este követő testvérműsor, a Colbert Report hivatalos oldalára is. Stephen Colbert évekig volt a Daily Show „helyszíni tudósítója” – ezekből több is van, de nem meglepő módon egytől egyig humoristák, és nem valódi riporterek. Némelyikük a műsorban való szereplésük óta figyelemre méltó karriert futottak be; egykor tudósító volt többek között Steve Carell ("40 éves szűz") és Ed Helms is ("Másnaposok 1-2"), és időnként azóta is visszajárnak. Colbert (ejtsd: „Kolbert”) egy ultra-jobboldali politikai kommentátort alakított, aki minden megszólalásával parádés túlzásokba esik. Ez a fiktív karakter ugyancsak a „Stephen Colbert” nevet viseli, ám a vezetéknevét franciásan „Kolber”-nek ejti – annak ellenére, hogy ír származásúnak vallja magát. Vagyis a humorista ír származásúnak vallja a karakterét. Vagyis a karakter a humoristát. Vagyis... Nos, néha nehéz különválasztani a kettőt, de hát ez is a vicc része. 2005-ben a humorista Colbert aztán kilépett a Daily Show kötelékéből, mivel spin-offként saját műsoridőt kapott a Comedy Centralon, közvetlenül a Daily Show után, melyet erre a személyiségre épített; a Colbert Report (magyarul "A Colbert-jelentés"; a karakter neve miatt, a hagyományos angol kiejtéstől eltérően ejtsd: „Kolber Ripor”) azóta saját rajongótábort épített ki magának, és maga is két Emmy-díjjal büszkélkedhet.

E hosszú bevezető után pedig következzék a jelen bejegyzés apropója. A naponta jelentkező Daily Show minden adásának utolsó szegmensében egy-egy vendéget fogad Stewart, akivel pár perc erejéig, talk show-szerű keretek között beszélget valamilyen aktualitásról, ami lehet a vendég egy új könyve, filmje, megszólalása, stb. Január 9-én, hétfő este a Star Wars-saga atyja, George Lucas volt a soros celebritás a Red Tails című, általa írt és finanszírozott második világháborús film közelgő bemutatója révén. Stewart bevallottan SW-rajongó; amellett, hogy egyszer már meghívta Lucast a Daily Show díszletei közé, mindketten részt vettek a 2010-es Star Wars Celebration V világtalálkozón is, ahol élő színpadi interjúban beszélgettek el egymással. Ezek után nem meglepő, hogy bár érintőlegesen, de a jelen adásban is felmerült a legendás filmeposz.

Két megszólalást állítanék most fókuszpontba. Az egyik, amikor Lucas a Red Tails forgatókönyvének írását az eredeti Csillagok háborúja tervezési folyamatához hasonlítja; akkor is és most is abba a problémába ütközött, hogy a történet, amit el akart mesélni, túl hosszúnak bizonyult egyetlen filmhez, így fel kellett darabolnia azt több kisebb, leforgatható egységre. Az SW esetében ugyebár a központi történettel kezdte az érdemi munkát, amihez aztán felvázolta a folytatásokat (ez lett a Klasszikus trilógia), az előzményeket bemutató háttéranyag elkészítését pedig későbbre halasztotta (ez lett a Prequel- vagy Előzmény-trilógia). A Red Tails-ben az amerikai hadsereg fekete vadászpilótáinak sanyarú előéletét, hősies háborús teljesítményét, majd pedig hazatérését és méltatlan megkülönböztetését kívánta bemutatni, ám nem tudott mindenre koncentrálni egyetlen film szűkös keretein belül, így most a hadi események kerültek a középpontba. A kasszáknál elért teljesítmény függvényében valószínűleg lehet számítani egy folytatásra, netalán előzményre.

A beszélgetés másik pontja, amire figyelmet szeretnék fordítani, az Lucas azon megszólalása, miszerint „ennél a filmnél közelebb soha nem jutunk a VII. Epizód elkészítéséhez” („this is as close as you’ll ever get to Episode VII”). Íme, egy újabb megerősítés, hogy Lucas soha nem kívánja elkészíteni a valaha megálmodott, és pletykaszinten egykor sokat emlegetett Folytatás-trilógiát. 2005-ben, Sithek bosszúja idején már elhangzottak ilyetén kijelentések, de hát megesett már a világtörténelemben, hogy egy filmrendező idővel meggondolta magát. Ez esetben azonban nagyon úgy tűnik, Lucas állásfoglalása már nem fog megváltozni.

Hogy ez pozitív vagy negatív hír, azt mindenkinek a saját ítélőképességére bízom. Számomra egy kicsit mindkettő.

Az első poszt jogán

Üdvözöllek, Látogató!

Erlinion vagyok, és ezt a blogot, ez a tornyot az én személyes kis vackomnak szánom az internet beláthatatlan vadonjában. Olyan témákról fogok itt szólni, amik engem érdekelnek, és reményeim szerint mások fantáziáját is megmozgatják. Sci-fi és fantasy (SF-F), irodalom és tudomány, film, sorozat, képregény és játék – sokminden terítékre kerül majd ezeken a hasábokon esszé, megjegyzés vagy éppen szertelen gondolatok formájában.

Híreimet és információimat leginkább angol nyelvű oldalakról veszem majd; az esetleges fordításokat általában én magam fogom elkövetni. A célom az, hogy olyan híreket és nyalánkságokat tegyek közzé az oldalon, melyek hasznosnak és/vagy érdekesnek bizonyulhatnak az SF-F rajongói számára.

Ízelítőnek hadd magyarázzam meg, miért éppen az „Álmok tornya” nevet kapta az oldal! J. R. R. Tolkien, aki ismert írói tevékenységén túl az óangol nyelv és irodalom szakértője is volt, 1936 folyamán, az oxfordi Pembroke College professzoraként nagy hatású előadást tartott a Beowulf című, i. sz. 1000 körül lejegyzett angolszász elbeszélő költemény irodalmi értékeiről. Sokak szerint ez volt az egyik legjelentősebb esemény a vers kutatásának történetében. Az előadás írott szövegét Beowulf: The Monsters and the Critics címen a Proceedings of the British Academy közölte először, még ugyanabban az évben. Legközelebb 1983-ban került kiadásra, amikor is Christopher Tolkien, a professzor fia sajtó alá rendezett egy áttekintő gyűjteményt édesapja tudományos írásaiból az író akkor már igencsak népes rajongótábora számára. Ez a kötet is erről az esszéről kölcsönözte a címét: The Monsters and the Critics. A magyar kiadás 2006-ban látott napvilágot Szörnyek és ítészek néven, Koltai Gábor és Nagy Gergely fordításában; nem meglepő módon az esszé magyar változata is a Beowulf: Szörnyek és ítészek címet viseli. Szerepel ebben az írásban egy érdekes példázat, ami a Beowulfot bíráló egyes szakértőket figurázza ki, és a következőképpen hangzik:

A man inherited a field in which was an accumulation of old stone, part of an older hall. Of the old stone some had already been used in building the house in which he actually lived, not far from the old house of his fathers. Of the rest he took some and built a tower. But his friends coming perceived at once (without troubling to climb the steps) that these stones had formerly belonged to a more ancient building. So they pushed the tower over, with no little labour, in order to look for hidden carvings and inscriptions, or to discover whence the man's distant forefathers had obtained their building material. Some suspecting a deposit of coal under the soil began to dig for it, and forgot even the stones. They all said: 'This tower is most interesting.' But they also said (after pushing it over): 'What a muddle it is in!' And even the man's own descendants, who might have been expected to consider what he had been about, were heard to murmur: 'He is such an odd fellow! Imagine his using these old stones just to build a nonsensical tower! Why did not he restore the old house? He had no sense of proportion.'But from the top of that tower the man had been able to look out upon the sea.

Saját magyar fordításom pedig így szól:

Hajdanán egy ember örökölt egy mezőt, melynek színén kövek ódon halma emelkedett. Egy régi csarnok darabjai voltak, de sokukat már beépítették a ház falába, melyben az ember is éldegélt, nem messze atyái néhai hajlékától. Ő aztán fogta a többit, és tornyot emelt belőlük. Csakhogy a látogatóba érkező barátai nyomban észrevették, bár a lépcsősort lábukkal nem illették, hogy a kövek valaha egy másik, öregebb épülethez tartoztak. Így hát verejtékes munkával ledöntötték a tornyot, hogy rejtett faragványokat és feliratokat keressenek a darabjain, vagy hogy felderítsék, honnan szerezték az ember távoli elődei az építőanyagot. Egyesek, szenet sejtvén a talaj alatt, ásni kezdtek a kincsért, és még a kövekről is megfeledkeztek. Mind így lelkendeztek: „Nagyon érdekes ez a torony!” De azt is mondták, miután ledöntötték: „Kár, hogy így össze van rontva.” És még az ember leszármazottai is, akiktől tán elvárhatnók, hogy megértsék felmenőjük szándékát, eképpen sugdolóztak: „Furcsa egy alak! Ilyen ősi kövekből minek csupán ilyen értelmetlen tornyot emelni? Miért nem újította fel inkább a régi házat? Nem tudta ez, mi a módi!” Amíg viszont állt az a torony, a tetejéről az ember a tengerig is elláthatott.

Talán csak képzelődöm, de én úgy hiszem, a Tolkien írói hitvallása is tükröződik e sorokban. Ő maga is épített egy tornyot, melyről fürkészhetővé váltak a sosemvolt távlatok. Nem ő volt az első, de mindenképp az ő öröksége lett a legmeghatározóbb ezen a területen. Nyomában pedig újabb tornyok serkentek a földből, s mindegyikük más horizontot kémlel. Ezt az oldalt is egy toronynak szánom, ami azonban nem a képzelet újabb tájait, hanem a többi tornyot, s azok történetét, érdekességeit vizslatja.

Amennyiben vevő vagy az efféle kalandokra, kedves Olvasó, úgy térj ide vissza kedved szerint!